Üdvözöljük a Magyar Hangszermíves Céh oldalán!

Szim András

Szim András kömörői pásztor zenei hagyatéka
Szerkesztette Juhász Zoltán
Gyűjtötték: Juhász Zoltán, Sáringer Kálmán, Berecz András, Vavrinecz András
A CD megrendelhető a bela@szerenyi.hu e-mail címen!

1991. április 14.-én alkonyatkor Szim András kömörői juhász éppen készült hazahajtani, amikor Sáringer Kálmán és e sorok írója feltűnt a kései szürkületben. A kölcsönös bemutatkozás után Szim András azonnal viharkabátja zsebébe nyúlt, onnan alumínium fóliába csomagolt túrós palacsintát vett elő, és azt mondta Sáringer Kálmánnak:

"Látom, kedves öcsém, szép bajuszod van, vegyél palacsintát, a feleségem sütötte, ő is csomagolta."

"Te pedig, kedves öcsém, a körszakálladdal együtt elmehetsz a fagyizó-egyletbe. De azért te is vehetsz egy palacsintát." - fordult e sorok írójához.

A CD-n hallható felvételek legkorábbi darabjai - mint ahogy a későbbiek is - ez után a beszélgetés után készültek, Szim Andráséknál. A furulyaszó és éneklés közben szinte folyamatosan ott hallható fecskecsicsergés, kiscsirke-csipogás, kutyaugatás, birkabégetés, tányér-és pohárcsörgés, olykor feleség-kuncogás ez után a beszélgetés után már nem is szorul magyarázatra. Szerencsére remény sem volt olyan helyet találni Szim Andráséknál, ahova a velük élő természet hangjai be ne szűrődtek volna. És ahova a vendégszeretetük el ne kísért volna.

"Tán még mikor Árpád bejött Magyarországra a juhaival, azóta a família mind juhászkodott." - így összegezte Szim András ritkaság-számba menően mély emlékezetű családfáját.

"Törzspásztorok" ők, juhász nagyapja a Bereg megyei Dédáról költözött a szatmári Csarodára, innen vezetett a család útja Nyírmadán, Kocsordon át Kömörőre.

Szim András 1924-ben született, Vámosatyán. A családi hagyománynak megfelelően - juhásznak, mert "arra külön születni kell, nemcsak hogy hát... Azt mondják, a juhásznak jó dolga van. De van olyan kor is, ha száz keze volna, tán az is kevés volna. Mikor ellik hatszáz birka... éjjel-nappal közte bábáskodni, egyiket ide tenni a fiával, a másikat oda... Egy tévedés van, már összekavarodott az egész. Csak egy tévedés legyen - elveszi egyik a másiknak a fiát, utána meg majd elhajítsa, akkor már ez se kell neki, az se kell neki. Ott tiszta fő kell, ott nem lehet pályinkázni. Az ne menjen juhásznak, aki azt mondja, jó dolgom lesz - úgyis belebukik."

A furulyázás és a pásztornóták is a születés jogán, a juhászattal együtt szálltak Szim Andrásra. "...este hazamentem, apám fogta a furulyát, nekifogott furulyázni ... "na gyere, most már fújjad te". Akkor fújtam én is. Majd oszt már ahogy nőttem, mentem a birkával, velem volt mindig, furulyáztam, hon apám vette el tűlem a mezőn, hon elvettem én tűle .. így ment a mi tanulmányunk."

Ruszin vásáros furulyakészítőktől vettek egyforma hangszereket, hogy együtt is tudjanak játszani. De a legkedvesebb, egész életében őrzött furulyáját nem pénzért szerezte: "Volt egy öreg juhász Pusztatermen, Fejes Tamás bácsinak hívták. Tán a csontja sincs meg már annak az embernek. Eljött apámat meglátogatni, haj, nagyon régen. Elhozta a kis furulyát, hogy ő hogy tud furulyázni. Mikor furulyázott a Tamás bácsi, azt mondja: "hagy lám, te hogy tudod fújni". Akkor eljátszottam neki egy pár nótát, azt mondja, "nesze fiam, azt mondja, neked való ez, nem nekem". Szóval így került ez a furulya is hozzám. Meg is tartottam magamnak. Hogy oszt kié lesz, mié lesz, hogyha meghalok? Valaki majd csak hasznát veszi, vagy megtartja emlékbe.

A furulya első sorban a legelőre való hangszer, a természettel mély kapcsolatban élő ember zenei megnyilatkozásának eszköze. A falusi nép Szatmárban a XX. században e helyett a "természetimádó" szerszám helyett már gyári hangszereket igényelt és kapott: Szim András a bálokat klarinéttal játszotta végig a vonós bandákban: "Én voltam a klarinétos, ilyen vonós zenekarba". Hát, ha meguntam játszani, akkor felállottam táncolni, fordultam kettőt-hármat a leendő nejemmel, akkor felmentem klarinétozni tovább. Így ment ez, így ösmerkedtünk mi össze a feleségemmel."

1991 és 1995 között számos alkalommal részesültünk Szim Andrásék vendégszeretetében, gyűjtőtársaimmal, Sáringer Kálmánnal, Berecz Andrással, Vavrinecz Andrással és Agócs Gergellyel együtt.

A CD-n hallható felvételek ezen alkalmakkor készültek, egy olyan pásztoremberrel, aki a Felső-Tiszavidék pásztorhagyományának, így pásztorzene hagyományának is avatott, született tudósa. Szinte kizárólag pásztornóták hallhatók a lemezen, és ez nem is elsősorban a szerkesztő, hanem Szim András ízlése szerint alakult így.

A hangszeren megszólaló régi pásztordallamok sajátos szatmári ízű cifrázataikkal, variációikkal valóban mintha a Teremtés harmóniájának, szépségének, világosságának utánzatai volnának. A pásztorélet szépségéről, svihákságáról, betyárságról, csárdákról és csárdásnékról, rabságról és igaz szerelemről szóló szövegek pedig a földi lét szépségeit foglalják össze - a törzspásztor szemével.

A pásztornóták mellett helyt kapott a lemezen néhány olyan, zenei hagyományunk újabb rétegeibe tartozó dallam is, melyeknek szellemes, virtuóz hangszeres előadása a bálokban tánc alá játszó zenész arcát is megmutatja. Ilyenek az 5/2 szám alatt hallható dallamok. Köztük az utolsó hangszeres, "Magyar szóló" nevet viselő darab címével is a verbunkos stílusba nyúló gyökereire utal.

Aztán meghalt Szim András. A zenéje azonban fennmaradt utána - "valaki majd csak hasznát veszi, vagy megtartja emlékbe." Gyűjtőtársaimmal együtt kívánjuk, hogy vegye hasznukat a tisztelt utókor, "Árpád juhai". Értsen belőlük, és nagyon vigyázzon rájuk, mert ha "egy tévedés van, már összekavarodott az egész."

Juhász Zoltán