Üdvözöljük a Magyar Hangszermíves Céh oldalán!

Bársony Mihály

Bársony Mihály
A Népművészet Mestere, tekerős, klarinétos, citerás, hangszerkészítő

"Parasztzseni" - mondta róla a legnagyobb elismeréssel Clode Flagel népzenekutató.
"Miska olyan vót, mint a szalonnazsír. Mindenhöz jó volt. Mikor minek volt a szezonja, azt csinálta." - emlékezett róla felesége.

A tiszaalpári (újfalusi) tanyavilág mestere hétgyermekes családban született. Testvér-bátyjával, Józseffel a harmincas évektől járták a környéket tekerő-klarinét zenekarukkal. Lakodalmak, névesték, kukoricafosztások, disznótorok, tanyaszentelések nem maradhattak muzsikaszó nélkül. És persze hangszerre is szükség volt. Jó hangú kis "tamburái" (a Dél-Alföldön így hívják a citerát), ügyes, formás tekerői hamar híressé tették.


Bársony Mihály

Bársony Mihályné Víkor Rozália Tiszaalpár, 1998

Bársony Mihály gyerekkoráról

"Olyan jó érzéke volt mindenfélihez, hogy már tizenhat éves korában kis cséplőgépet csinált, amivel kalászt lehetett csépőni, és morgott is. Kis traktort (motort) is csinált rá, szíj is vót neki, törekrázója is vót. Kis zacskókat varrtak, fölaggatták, mint a zsákot, oda hátra, mint a rendes cséplőgépnél.
Máskor meg csinált olyan kocsit gyerekkorában, hogy drótbú, vasdrótbú lőcsöt csinált neki, sárhányót, ilyen fiáker szerű kis kocsit. Azt mondja, hogy küllőkkel. Nem csak hogy egy kereket kivágott, hanem kifaragta a küllőket is! Akkor aztán fogtak ürgét, és befogták a kocsi elé. Vitte az ürge, csak úgy pörgött utána a kocsi! Oszt akkó nem olyanok vótak ám a szülők, mint most, hogyha valami érdekeset csinál a gyerek, hát örültek vóna neki, hanem a jószág, a kapálás, kaszálás, ez vót a mindenük. Oszt nem, hogy örült vóna apósom neki, hogy milyen ügyes fia van, hanem - kárba mentek a jószágok persze, mert hát eljátszott (Misa) azzal a kis kocsival, törődött is ő a jószággal! - szétverte apósom azt a kis kocsit. Még a szomszéd ember is azt mondta: - Hát szomszéd, ilyet mér csinálsz? Azt a szép kocsit szétverni!!"

De aztán jött a háború....Front, Don-kanyar, sebesülés. És itthon, ami utána következett. Az erőszakos téeszesítés, a tanyavilág fölszámolása...
"Nem volt kedvük az embereknek a zenéhöz" 
Így tűnt el majdnem nyomtalanul egy több mint ezer éves múltra visszatekintő hangszer magyarországi hagyománya.
De azért a tudomány számon tartotta a néhány "tudós" öreget. Rendeltek egy-két hangszert múzeumok számára, és készültek hangfelvételek is.


A tanya


Bársony Mihály tekerős, Tiszaalpár 1975

"1934-ben .... vettem egy nagyon rozoga állapotban lévő (tekerőt), azt kijavítottan.
Mennyiért vette? - 5 pengő.
Honnan volt rá pénz?
Gyűjtögettem. Kiskocsikat csináltam meg ilyen kis bútordarabokat: azt a szomszéd gyerekeknek eladtam bizonyos fillérekért, amennyit adtak érte. Azt összerakosgattam a forintot, már illetve a pengőt, és akkor öt pengőért megvettem a tekerőt. Hét elég nagy érték volt az 5 pengő, körülbelül 50 kiló búza értéke volt. Aztán hazahoztam azt a rozoga állapotban lévő tekerőt, megjavítottam, majd el köllött rejteni is, hogy apám ne tudjon róla és néhány napig el volt rejtve. Azt mikor nem volt otthon, vagy kiment a területre nézgelődni, akkor vettem elő és kezdtem javítgatni... Később azt kiderült, hogy van.
Hova rejtette?
Volt ott egy nagy kád, oszt abba beletettem. Amikor azt kész lett, mikor szólt, akkor azt már nem rejtettük el, mert akkor a testvérem is, az is hajtogatta, ő is meg akart tanulni rajta valamennyire."

Történt egyszer a hetvenes évek elején, hogy egy fiatal egyetemista, Sebő Ferenc meghallgatott Budapesten egy koncertet, ahol Clode Flagel francia muzsikus tekerőlanton játszott. Ez a hangszer annyira lenyűgözte őt, hogy utána odament a művészhez:
- Ne haragudj. Hol szerezted ezt a remek tekerőt?
- Itt vettem Magyarországon, egy Bársony nevű parasztembertől, a Tisza mellett!

Így fedezte föl a táncházmozgalom Mihály bácsit, és így lett mindannyiunk tanítómestere.
Innentől kezdve szédületes tempóban készültek a hangszerek, haláláig 213 darab tekerő és számolatlan citera.

Bp. 1975 ápr. 2.
Kedves Mihály bácsi!
Bulgáriában említettem Mihály bácsinak, hogy szeretnék csináltatni egy tekerőt. Most a Bartók együttesben nagy hangszervásárlás van. Régi tervem, hogy megtanulok tekerőzni is, most van rá lehetőség, és pénz is, hogy a Bartók együttes, és így egyben a "Muzsikás" együttesnek, amiben muzsikálok, vegyünk egy tekerőt. Nagyon szeretném, ha Mihály bácsi elvállalná az elkészítését, és erről értesítene levélben engem. Fáradozását előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Csoóri Sanyi

Hihetetlenül precíz, végtelenül találékony mester volt. Villany nélküli tanyáján ugyan olyan minőségű munkát végzett, mint bármelyik mesterhegedű készítő. Minden szerszámát, sablonját maga készítette, minden hangszerének vevőjét fölírta. Saját magát "gyűjtötte"!


Bársony hangszer

A hetvenes évek végétől hangfelvételeket készített, így őrizte meg ősi hangszerének játéktechnikáját, dallamanyagát. A táncházmozgalom indulása idején - a hetvenes években - igazi "sztár" volt, a szó valódi, jó értelmében. Ma már szinte elképzelhetetlen egy népművészről, hogy úgy szeressék, tiszteljék, országosan ismerjék, mint Mihály bácsit. A táncházmozgalom vezető zenekarai (Sebőék, Muzsikás, Vujicsics, Téka stb.) tartottak vele szoros kapcsolatot, meghallgatták véleményét, felléptették klubjaikban, fesztiválokon.

Budapest, 1988 júli. 29.
Igen Tisztelt Mihály bátyám!
Szeretném, ha az itt küldött pénzért küldene nekem a tekerőmhöz zászlócskákat, mert a hangolás miatt egyik-másik letöredezett, és a tartalékokból már kifogytam. Dupla dallamhúros a tekerőm, úgyhogy lehetőleg a szerint küldjön. Segítségét előre is köszönöm. Most hallottam, hogy ott Alpár környékén van egy másik tekerős, akiről még eddig nem hallottunk. Állítólag valamilyen tősi erdő felé lakik. Megköszönném, ha véletlenül tudná a nevét, meg hogy pontosan hol is lakik. Szeretném, ha minden tekerőst ismerhetnék. Az ősszel úgyis tervezem, hogy leutazom. Addig is minden jót, de különösen jó egészséget kívánok: Bartha Z. Ágoston

Tiszaalpár, 1988 VIII.8. Bartha Z. Ágoston részére
Tisztelt Ágoston.
Levelét megkaptam a tartalommal együtt. Sajnos kérését nem tudom teljesíteni, mert férjem kórházban van, remélem, hogyha hazajön, ő majd elintézi, találtam zászlócskákat, de ennek egy lába van, és úgy emlékszem, hogy a két dallamosnak két lába van, de nem vagyok benne biztos. Ha ideje van, meglátogathatja, a Korányi szanatóriumban van, 12 kerület, tüdő osztályon, ő többet tud mondani, és ha jó az egy lábas zászló, akkor küldök.
Tisztelettel: Bársonyné

Tiszaalpár, 1988.VIII.16 Bartha Z. Ágoston részére
Kedves Ágoston!
Küldöm a húr érintőket. Már hazajöttem a szanatóriumból, de sajnos még pihenni kell, mert nagyon legyengültem. Ami a másik alpári tekerőst illeti, névszerint Tánczos Istvánnak hívják, és szikrai lakos, a Tőserdő közelébe lakik. Leskowwsky Albert Kecskemét, Marx tér 9. népi hangszerkészítő és gyűjtőnél van belőle példány, és ott meg lehet nézni a népzenei találkozó alkalmával. Ugyan is a tekerő nagyon kezdetleges, durva és formátlan. Játszani nem lehet rajta. Ettől függetlenül, ha ideje lesz, győződjön meg róla személyesen. Ezzel búcsúzom, kívánok jó egészséget és sok sikert munkájához.
Üdvözlettel: Bársony Mihály

Tiszaalpár, 1988.szept.28. Bartha Z. Ágoston részére
Kedves Ágoston!
Nagyon szomorúan közlöm önnel, hogy az én drága jó Édesapám szept. 2-a óta Kiskunfélegyházán van a kórházban. Sajnos nem tudnak rajta segíteni, tüdőrák támadta meg. A múlt héten vércserén tanakodtak az orvosok, mert elfogyott a vörösvérsejt, vagy csak minimális van, de az is elképzelhető, hogy csak hazudoznak neki, hogy bizakodjon. Volt Pesten is kórházban, de 1 hét után panaszmentesen hazaengedték. Igaz, ezek olyan gyógyszerek voltak, amelyek megszüntették a fájdalmakat. Azóta a testvérem volt abban a kórházban és érdeklődött, de ott is azt mondták, hogy nem műthető. Vinnénk mi minden felé, de azt mondták, hiába. A szívidegeket támadta meg, tüdőből indult a szív felé. Elég gyenge, sokat sírdogál, de mi is. Haza nem kívánkozik, azt mondja: "mit csinálnátok velem ilyen betegen?". Minden nap látogatjuk, egész testünkkel remegve gondolunk arra a napra, amikor már soha többé nem látjuk őt. .....
Üdvözlettel: Bársony Rózsa

Halála után a családja jóvoltából gondosan megőrzött hagyatéka páratlan érték lett a magyar tudomány számára. Ez az egyetlen épségben megőrzött paraszti hangszerkészítő műhely. Végtelenül hálás vagyok Mihály bácsinak és családjának, hogy hagyatékát én őrizhetem, gondozhatom. Évek óta rendezem az anyagot, hamarosan elkészülhet belőle a Bársony Mihály monográfia, amely ennek a zseniálisan sokoldalú parasztembernek emléket állít.

Bársony Mihályné Víkor Rozália, Tiszaalpár 1998
"Ügyes keze volt a Misának... Amibe belefogott, nem kapkodta el, de meg is lehetett azt nézni!...Jó ember volt. Sok ilyen ember kellene ennek az országnak!"